Lássuk, honnan is tudnánk
kezdeni ezt az egész sztorit...
Mondjuk Gánya első
e-mailjétől? Valaki még emlékszik rá, hogy is hangzott? Pontosan?
Nyugi, én minden szavát megjegyeztem. Mintha csak ma írta volna a srác:
Közös disznóvágás január
26-án, szombaton, Tordason a Cifrapincében? (www.cifrapince.hu) Reggel gyülekező a pincénél, míg összekészülünk
addig José és Tölti elmegy leszúrja a két disznót és a picasso hátuljában
elhozzák, majd közösen feldolgozzuk, este beszélgetés, közös alvás, de semmi
buzulás, vasárnap 10kor mise, délben húsleves a beteg gyomornak, majd mindenki
megy haza, szóval?Tetszik? Fontos emberek ráérnek? Nájlonpungáknak írok
kikérőt.
(Na, tessék. Buzulás után
mise.)
Ez volt hát a kezdet.
Aztán jöttek a
hozzászólások, sorra. Hogy is írta a Sülosz? Ööö... igen, emlékszem:
Gánya kisfiam, jó a program...
nekem ok.
Papa szavai is még itt
csengenek a fülemben:
Boldog Új Évet az Exdaces uraknak, asszonyoknak, csemetéknek! Egyébként
jó az időpont, de azért a kikérőt írd már meg!
Aztán emlékszem, 4 napig néma
kuss volt. Mire jött a velős Gánya-kérdés:
Hello, Gumesz? Gyimkó? Gige?
Tölti? Tupci? Tusi? Kopasz? Röga?
Csak így, ennyi. Nem cifrázta.
(Értitek, cifra.)
Tudom, a Tupci egy jó órára rá
máris ekszkuzálta magát. Vagyis: kibújt a disznó elől.
Nekem még nagyon távoli az
időpont, azért nem válaszoltam. Kis esély látok rá, hogy ott legyek, de hátha.
És váratlanul egy szenátori üvöltés zengette meg a digitális teret:
Szerintem elég lesz egy disznó
is. Főleg, ha a José szúrja le. Nekem jó az időpont. MONDOM, hogy jÓ! Meg, hogy Boldog
Új Évet Mindenkinek!
Tus
Ti is emlékeztek, hogy
magyarázkodott Józsibátyánk?
Megin megtalált vazze. El se
hiszem. Pedig szépen csendben elvagyok itt magamban.
Mire Tush hamarosan kiadott
egy sajtóközleményt:
Igazságod van. De akkor is
elég az egy. Az sem baj, ha a Tölti viszi el a balhét. Ő sem lehet valami nagy
böllér. Na, csak így ránézésre mondom. Bocs...
És lassacskán kezdett
formálódni Gánya ördögi menedzseri terve. Álltak összefele szépen a
puzzle-darabkák. Innen már nem volt visszaút.
Na, akkor kérem szépen kezdem
intézni, a böllér kérdés még kérdés, mert ugyebár eddig csak vicceztem. Böllér személyére
vonatkozó ajánlásokat kérnék szépen, Gige? komolyra fordítva: José fater?
Süsü fater? Vagy netán külsős? Ottóka? Martoniak ismerik, szóval?
(Mondjuk, itt megsértődtem,
hogy nem engem akart böllérnek, de mindegy.)
Említést érdemelnek még Sülosz
bemelegítő humorbonbonjai, különös tekintettel erre:
Akkoregészség, miezszilva, barackbazmeg, egészség.
Ez igazi gyöngyszem volt, köszönjük.
Végül megérkezett a mailboxokba Tölti
érdeklődő levele a kosztról:
És mit fogunk enni szombaton?
Amit Józsibátyám úgy
lecsapott, mint Stefan Edberg a röptét:
Mit vazze? Fokhagymás
pirítóst, egy csepp olivával.
Na kérem, hát így indultunk neki.
Mi volt ez, ha nem ígéretes?
(folyt. köv.)
Itt vagyunk. Ki tudja, kit ki hívott, mégis itt vagyunk.
